4.rész. Bizonytalanság...
Elég jó kedvem van ezért úgy döntöttem felteszem a 4.részt is ^^

*Lena szemszöge* 

Mikor Brook bejött a szobámba és azt mondta beszélni akar velem,nem tudtam mit gondoljak.

-Lena!beszélnem kell veled!- rontott be a szobámba. Nem tudtam mi lehet ilyen fontos

-Oké,de még is mi ilyen fontos?-kérdezten csodálkozva.

 -Elmondhatom neked hogy mi történt a szekrénybe?!-kérdezte zavarodottan.

-Tudod hogy nekem bármit elmondhatsz.- feleltem magabiztosan.

-Igaz, hát mikor Rayen-nel bent voltunk a szekrénybe…… bevallotta hogy tetszek neki, én elmondtam hogy nekem is tetszik és ekkor megycsókolt- mikor meghallottam ezt nem tudtam h örüljek vagy ne. Ezért rögtön bele vágtam a közepébe.

-Akkor jártok??!- kérdeztem vidáman. Kíváncsi voltam a válaszra, lehet hogy nem kellett volna igy bele vágnom a közepébe de ezt a kérdést úgy sem tudtam volna sokáig kerülgetni.

-Hát…nem tudom,mert mikor elváltunk egymástól akkor egyből te szóltál hogy jöhettünk ki.- felelte elég egyhangúan.

-Akkor kérdezd meg! Erre nem kérek kifogást! Máshogy úgyse tudhatod meg!-feleltem határozottan.

- De én nem tudom megkérdezni!! Legalábbis még biztos nem,és amúgy is hogy kérdezném meg? ,,Hali akkor most járunk?,, ez elég béna lenne.- ezzel egyet kell értenem vele,tényleg elég béna lenne.

-Igen elég béna, akkor várnod kell hogy ő tegye meg az első lépést,bármennyire is sokáig tart.- mondtam neki.

-Hát igen…de az meddig fog tartani szerinted?-kérdezte bizonytalanul,láttam a szemében az aggodalmat.

-Nem tudom, de az nem elég egy kapcsolathoz hogy két ember tetszik egymásnak,viszont alapnak nagyon jó ebből még simán lehet szerelem-mondtam neki egy reményt sugalló mosoly kíséretében. Lehet hogy kissé lelomboztam vele de ezt múszály tudnia.

-Igazad lehet,köszönöm-felelte vissza egy mosollyal.

-Ugyan alap-mondtam mosolyogva.

-Amúgy mi csináltatok a szekrénybe Dave-val?-mikor kérdezte hirtelen bevillant a kép.

-Hát,majdnem megcsókolt…-feleltem neki.

-Hogy hogy csaj ,,majdnem,,??-kérdezte megdöbbenve.

-Úgy hogy nem hagytam magam,na meg mikor megtette volna pont letelt az idő,hála az égnek- mondtam megkönyebülten.

-Azt ne mond hogy nem tetszik neked-mikor ezt meghallottam úgy éreztem hogy Brook túl jól ismer engem. Nem tudtam mit feleljek, és abba se voltam biztos hogy tetszik.

-Nem tudom- feleltem kicsit bizonytalanul.

-Hogyérted hogy nem tudod?-kérdezte érdeklődve.

-Úgy hogy nem tudom, nem akarok szerelmes lenni senkibe soha, és azt sem akarom hogy valaki tetsszen nekem.-mondtam határozottan,de éreztem hogy ez lehetetlen.

-Akkor tetszik?-kérdezte.

-Nem!-mondtam határozottan, de szerintem nem győztem meg.

-Feleslegesen hazudsz, ugyan is tudom milyen vagy ha hazudsz-felelte határozottan.

-Mért milyen vagyok?-reméltem hogy ezzel elterelhetem a témát.

-Pont ilyen,tudom hogy elakarod terelni a témát-néha bosszantó hogy milyen jól ismer.

-Nem is!- feleltem határozottan.

-De-de!-utálom ha azt hiszi hogy mindent tud, de sajnos álltalába igaza van.

-Felölem azt hiszel amit akarsz,én mentem fürdeni-reméltem hogy ezzel lerázom, ezért mentem a pizsimért és indultam a fürdőszobám felé.

-Oké fellölem, de attól még tetszik-mondta gúnyolódva.

-Bocsi nem hallom-elkezdtem engedni a vizet,hallottam hogy kimegy és becsukja az ajtót. Mikor  megengedtem a vizet magamnak elkezdtem levenni a ruháimat. És beültem a kádba. Nagyon lazító volt a semmit tevés. Elkezdtem azon gondolkodni hogy mi lett volna ha hagyom magam hogy megcsókoljon. Majd később  hajat mostam és kiszálltam a kádból. Magamra tekertem egy törölközőt. Megtöröltem a hajam kifésültem és elkezdtem szárítani. Hallottam hogy bejön valaki, azt reméltem hogy Brook az de tévedtem.