12.rész A veszekedés

Nem tudom mi ütött belém,a pillanatot Brook szakította meg.

-Hát ti mit csináltok?-kérdezte,mire mi elugrottunk egymástól.

-Semmit-mondtuk egyszerre Davevel,ami elég érdekes volt.

-Ahha persze-mondta Brook, nem igaz hogy neki mindent tudnia kell.

-Pedig tényleg nem csináltunk semmit-hitegettem hátha beveszi. Ekkor betoppant Lisa.

-Képzeljétek holnapra meghívtam hozzánk Austint-mondta nagy örömmel. Pont jókor jött, így meg mentett a magyarázkodástól. És amúgy is kíváncsi voltam hogy milyen ez az Austin.   Erre jött Rayen,látszott rajta hogy nem örül neki.

-Hánykor jön?-kérdezte Rayen.

-1-kor mondta Lisa nagy mosollyal de én  éreztem a feszültséget a levegőben.

-És mit fogtok csinálni?-kérdeztem.

-Hát először bemutatlak titeket,aztán gondoltam játszathatnánk valamit,vagy nézhetnénk valami filmet-mondta vidáman,ekkor már éreztem hogy annyira nem feszült a hangulat. A délután uncsi volt,de az este…

*Este*

Én épp a szobámba ültem az ágyon és laptopoztam mikor bejött Dave,nem tudtam mit akar,de nagyon reméltem hogy nem a reggeli dologról akar beszélni.

-Hát te?-kérdeztem csodálkozva.

-Csak beszélni akarok veled-mondta majd leült velem szembe,én félre tettem a laptopot.

-Miről?-kérdeztem meglepetten,közbe tudtam a választ.

-A reggeli csókrol- és igazam lett,lottóznom kéne.

-Mit akarsz róla beszélni?-kérdeztem.

-Mért csókoltál meg?-kérdezte,rátapintott a lényegre.

-Nem tudom,úgy éreztem meg kell tennem-mondtam kissé bizonytalanul. Ekkor közelebb jött hozzám.

-Lehet?-kérdezte,mikor már elég közel volt hozzám,én nem tudtam semmit se mondani csak bólintottam. Majd ő megcsókolt én meg vissza,majd magához húzott,én átkaroltam a nyakát. Ekkor főlém hajolt és maga alá gyürt,akkor már nem érdekelt semmi,csak ő. Én levettem a pólóját,mikor ő vette volna le az enyém valaki benyitott. Az a valaki Brook volt. Olyan jókor tud ő is jönni. Mikor bejött teljesen levolt döbbenve,a szája is tátva maradt.

-H-hát ti meg??!-kérdezte csodálkozva és kicsit kiakadva,azt hittem ott helyben elkezd kiabálni,volt már rá példa. Nem tudtam mit mondjak,és szerintem Dave se,de egyből leugrott rólam,már tök feleslegesen hisz Brook úgy is látta. Már vagy 2 perce csend volt mikot megszólalt Brook.

-Válaszoljatok már!!! mi a fene volt itt?!-mondta kiabálva és totál kiakadva.Nem értettem mér van így kiakadva,de én még mindig nem tudtam mit mondjak,lácot  Daven hogy ő is totál lefagyott.

-Semmit-adtam az egyszerű választ,tudtam hogy úgyse veszi be, de akkor csak ennyit tudtam mondani.

-Persze én nem úgy láttam!-mondta még mindig teljesen kiakadva,ekkor már nem tudtam megállni hogy meg ne kérdezzem.

-Még is mért érdekel mit csinálunk mi?foglalkozz inkább magadal-kérdeztem kicsit lehet búnkon,de ezt máshogy nem tudtam.

-Azért mert a húgom vagy!-mondta mérgesen,tudtam hogy már tökre kész van,akkor szokott így kiabálni.

-VÁLASZOLJ MÁR HOGY MI TÖRTÉNIK ITT!!!!!!-orditozott Brook, ekkor már nálam is elszakadt a cérna.

-Még is mi közöd neked hozzá!!!!!! Azt csinálok amit akarok 18éves vagyok!!-kiabáltam vissza rá,a nagy ordítozásra feljött  Lisa és Rayen is,ők is tökre le voltak döbbenve ,pedig akkora már Dave vissza vette a pólóját,de ha azt látták volna amit Brook lehet még jobban le lettek volna döbbenve.

-Hát ez nem pont úgy van ahogy azt te elképzeled!!!-kiabálta még mindig nagyon dühösen Brook,Rayen próbálta csitítani de nem sokra ment vele.

-Ó ténleg de csak azért mert te mindenbe bele avatkozol amihez egyébként semmi közöd sincs-kiabáltam vissza,már én is elég mérges voltam. Dave nézett minket és nem csinált semmit,mondjuk én se mernék bele avatkozni a vitánkba.

-Szerintem igenis van közöm,ugyan is a nővéred vagyok!-kiabált.

-Huu mert az a pár hónap olyan sokat számit!!-kiabáltam még mindig.

-Neked lehet hogy nem de nekem igen!-kiabált vissza,már nem olyan nagy hangerővel.

-Mért?-kérdeztem már értelmesebb hangon erővel.

-Mert a húgom vagy és vigyázni akarok rád,nem úgy mint ahogy 3éve-mondta kicsit szomorúan,hát igen 3éve nem volt olyan jó a kapcsolatunk,szinte minden nap úgy indult hogy veszekszünk és úgy is zárult hogy  veszekedünk. De mikor az a fiú összetört akkor ő segítet újra talpra állni,azóta sokkal jobb a kapcsolatunk.

-Mire célzol? akkor te segítettél újra talpra állni-mondtam.

-De előtte  teljesen más volt,mindig veszekedtünk-mintha olvasott volna a gondolatatimba.

-Emlékszem-mondtam,tudtam hogy többre számított de csak ennyit tudtam mondani.

-Sajnálom ha néha túl kíváncsi vagyok,de a húgom vagy,és szeretnélek mindentől megvédeni és segíteni neked-mondta majd leült velem szembe.

-Én is sajnálom ha néha bunkó vagyok veled,de azért nekem is van magán életem,amit majd elmondok neked ha akarok-mondtam egy mosollyal majd megöleltem.

-Rendben-mondta majd vissza ölelt. Dave az lement a többiekel, mi kicsit beszélgettünk,észre vettük hogy már fél 11, Brook vissza ment a szobájába,én letusoltam majd lefeküdtem. Kicsit játszottam a gondolattal hogy mi lett volna ha Brook nem nyit be,de nem tartott sokáig mert elaludtam.