11.rész Új érzés

Kérek komit pls :) 

-Mihez is?-kérdeztem értetlenül miközbe bele ittam az ásványvizembe. Kiváncsi voltam a válaszra.

-Hát hogy összejötetek Dave-val- ekkor kiköptem a vizet, hát erre nem számítottam.

-Honnan veszed ezt a marhaságot??-kérdeztem meglepetten,lehet hogy megláttak minket?

-Hát együtt töltöttétek az estét mondjuk onnan?-kérdezte perverz vigyorral.

-Nem-adtam az egyszavas választ. Reméltem hogy ezzel lekoptatom de nem. Erre jött Brook.

-Hát mi ezt nem így láttuk- mondta. Bele tudtam fojtani egy kanál vízbe.

-Felőlem azt látsz amit akarsz-mondtam majd kimentem és leültem a fotelba. Oda is követtek.

-Mi történt az este?-kérdezte Brook,ott helybe meg tudtam volna ölni.

-Semmi-adtam az egyszerű választ,már nagyon reméltem hogy ezzel lerázom,de hiába.

-Mért nem akarod elmondani?-kérdezte Brook agódó  tekintettel.   

 -Mert nem rád tartozik!-mondtam flegmán.

-Bántot?-kérdezte még mindig agódva.

-Nem- ennél többet nem akartam mondani. Mivel elakartam terelni a témát ezért át tértem másra.

-Lisa amúgy milyen volt a randi?-kérdeztem Lisatól.

-Nagyon jó volt,össze is jöttünk-mondta hatalmas mosollyal. Ekkor megszólalt Rayen.

-És mikor ismerhetjük meg?-kérdezte gyorsan, biztos félti Lisat.

-Egyszer mindennek eljön az ideje-felelte.

-Rendben-mondta Rayen,éreztem a feszültséget.

-És amúgy mi a neve?-kérdeztem.

-Austinnak hívják-mondta vidáman. Ekkor jött le Dave,nagyon reméltem hogy nem mondja el.

-Jó reggelt emberek!-kiáltot körbe a szobában. Amire mindenki felfigyelt,és vissza köszönt. Éreztem hogy valaki figyel,az a valaki Dave volt,tudtam hogy akar valamit ezért oda mentem hozzá,hála az égnek senkinek se tűnt fel,mindenki elvolt foglalva. Brook Rayennel beszélgetett,Lisa telefonált. Mi közbe kimentünk az udvarra.

-Mit akarsz?-kérdeztem.

-Semmit,csak gondoltam kijöhetnénk kicsit-mondta. Tudtam hogy akar valamit.

-Persze,ennyire hülye még én sem vagyok,úgyhogy bögd ki!-mondtam határozottan mire ő közelebb jött, én hátráltam,de hiába ahogy én mentem hátra fele ő jött közelebb. Addig-addig mentem hátra még falba nem ütköztem,ami nem tartott sokáig.

-Még is mit csinálsz??-kérdeztem meglepetten.

-Nyugi tetszeni fog-mondta egy öntelt mosollyal,kicsit beparáztam de egyben meg is tudtam volna ölni ,ismét. Mikor már elég közel volt,ellöktem magamtól majd kiabálásba törtem ki.

-Hagy békén!!! nem igaz hogy nem tudod megérteni amit már elmondtam neked,ilyen lassú a felfogásod?!-kiáltottam rá,lehet kicsit félelmetes voltam akkor de már elegem volt hogy nem bírja felfogni.

-De megértem, csak én már nem tudok várni-mondta letörten, amin nagyon meglepődtem, majd eltávolodott tőlem. Hirtelen egy olyan érzés fogott el,hogy nem szabad hagynom hogy elmenjen. Kicsit gondolkodtam mit tegyek mikor már biztos voltam benne,már pár lépéssel arrébb volt.

-Dave!-oda szaladtam  hozzá és,megcsókoltam ő visszacsókolt és közelebb húzott magához. Jó volt ahogy ölelt. Nem sokkal később elváltunk egymástól,de nem tejesen,még mindig ölelt.

-Hát ezt mért csináltad?-kérdezte, őszintén szólva nem tudtam mit mondjak.

-Nem tudom- feleltem,majd belenéztem a szemébe teljesen beleestem, majd megcsókolt,ekkor már egyáltalán nem bántam és vissza csókoltam. Nem tudom mi ütött belém. Valami új,teljesen más érzés fogodt el,ami nagyon jó volt.