FIGYELEM!

Sziasztok!
Mivel semmi visszajelzést nem kaptam arra h érdemes folytatnom a történetet ezért egy időre szüneteltettem ezt a blogot :/ 2 hét múlva törlöm :( Remélem azért idáig tetszett...

Sorry :(

22.rész. Újra itthon,a nagy meglepetés

Bocsi hogy sokat kellet várnotok,de nagyon elfoglalt voltam. Jó szórakozást ^^ 

*Másnap reggel*

8kor  keltem mert 10-re menni kellet Daveért és így még volt időm elkészülni. Na meg felébreszteni a többieket  :D ezt vettem fel:

És mentem kelteni a többieket,először Brookhoz mentem,aki hát persze hogy már fent volt. Aztán Rayenhez,mentem volna Lisahoz is csak eszembe jutott hogy ő Austinnál van. Miután mindenki kész lett lementünk reggelizni. Közbe haza jött Lisa.

-Lisa!! na mond mit akart Austin?-kérdeztem tőle egy mosollyal mikor beért a napaliba.

-Hát…hogy is mondjam…-dadogta.

-Csak nem szakított veled?-kérdezte Rayen mérgesen.

-Nem dehogy,épp elenkezőleg. Azt mondta hogy összeköltözhetnénk-nyögte ki nagy nehezen Lisa.

-Tényleg ez nagyon jó!!!-öleltem meg.

-Szóse lehet róla!-kiáltot rá Rayen. Nem értem mért kell ilyen szigorúnak lennie,mondjuk Lisat se, én már rég vissza szóltam volna neki a helyében,semmi pénzért nem hagynám hogy megmondja hogy mit csináljak,de hát az ő élete én nem szólhatok bele.

-Rayen,nem dönhetsz mindig helyettem fogd már fel! Ha én vele akarok lakni akkor vele is fogok!-kiáltot rá Lsia,hű ilyenek még sose láttam,ami azt illeti meg is ilyedtem tőle.

-De dönthetek!Ugyan is a bátyád vagyok!-kiáltot vissza Rayen.

-Nem érdekel! Elegem van abból hogy mindig meg akarod mondani hogy mit csináljak!-kiáltot rá Lisa majd ki szaladt a kertbe. Én utána mentem.

-Lisa,jól vagy?-kérdeztem miután leültem mellé.

-Fogjuk rá..-mondta és sóhajtot.

-Én nem akarok neked parancsolni ez csak egy tanács, ha szereted Austint költöz oda hozzá,hisz ki tudja mi történhet a következő pillanatba

-Igazad van,lehet hogy megfogadom köszi-mondta Lisa egy mosollyal majd megölelt.

-Lisa beszélhetnénk?-jött ki Rayen  a házból.

-Akkor én magatokra is hagylak titeket-mondtam és feláltam. Hogy mit beszéltek azt nem hallotam. Bementem a házba,ránéztem az órára és azt hittem hogy rosszul láttok. Már fél10 volt!!

-Emberek mindenki készülödjön!!!-kiáltoztam körbe a házban. Hamar mindenki kész is lett,beültünk a kocsiba és elindultunk. Meg akartam kérdezni Lisat hogy  mit beszéltek Rayennel,na meg hogy akkor Austinhoz költözik-e,de aztán elfelejtettem. Megérkeztünk a kórházba megkerestük azt az orvost akivel tegnap beszéltünk. Ő azt mondta haza vihetjük, én mentem a kórtermébe összepakolni,nagy meglepetségemre Eric már elment. És  Davet se találtam ott,lehet elment a büfébe vagy nem tudom, elkezdtem pakolni.

-Hiányoztál-ölelt meg Dave háturól.

-Te is-fordultam vele szembe.

-Tessék-nyujtot át egy levelet Dave.

-Mi ez?-kérdeztem miután elvettem a levelet.

-Eric mondta hogy adjam át neked-mondta tök nyugodtan.

-És hogy hogy ilyen nyugodtan mondod ezt?

-Mert én tudok valamit amit majd te is megfogsz tudni ha el olvasod a levelet-mondta egy mosollyal. Ami azt illeti ez elégé meglepet...na de mindegy ha Ő ilyen vidám tőle akkor csak nem rossz.

-Majd otthon elolvasom,most menny és öltözz fel! Tessék!-mondtam és oda adtam neki a ruháját amit hoztam.

-Oké,köszi-mondta és ment öltözni,közben megjöttek a többiek.

-Hali!Mindent elintéztetek?

-Igen,de hol van Dave?-kérdezte Rayen.

-Öltözik-adtam az egyszerű választ.

-Sziasztok!!!-jött be Dave és mindenkit megölelt. Össze szedtük a cuccait és mentünk lefelé,majd a kocsihoz. Hamar haza értünk,én felmentem a szobámba és felhívtam Lisat is meg Brook-ot beszélgetni.

-Na Lisa! Akkor oda költözöl Austinhoz?-kérdeztem.

-Igen!! Miután elmondtam Rayennek hogy én mit érzek Austin iránt,és hogy vele akarok lenni megengedte,mondjuk az engedélye nélkül is hozzá költöztem volna-mondta hatalmas boldogsággal.

-Az remek!-mondta Brook egy mosollyal.

-És veled meg Rayennel mi a helyzet?-kérdeztem Brook-ot.

-Jól megvagyunk,ma elmegyünk vacsorázni-mondta vidáman.

-Lehet hogy valami nagy dologra készül.

-Jaj ne ilyezgess már

-Ugyan mért? Talán félsz attól hogy esetleg megkéri a kezed?

-Igazából eménykedem benne,és gondolkodás nélkül igent mondanék rá

-Na ezt is megéltem,hogy te valamire azt mond hogy nem gondolkodol rajta

-Haha vicces! És ha már itt tartunk akkor mi van veled meg Daveval? vagy Ericet szereted?

-Amikor láttam Davet a kórházban hogy eszméletlenül fekszik,akkor rájöttem hogy Őt szeretem, és Erickel csak azért voltam mert úgy éreztem hogy ő biztonságot tud nyújtani a csalódások elöl. De már nem érdekel semmilyen csalódás,én Davével akarok lenni,és Őt szeretem.

-Lena te még annyi év után is kiismerhetetlen vagy-mondta Brook majd megölelt.

-Ezt nem tudom mire értetted,de köszi-mondtam egy mosollyal. A levél!

-Tényleg mielőt elfelejtem-mondtam és elővettem azt a levelet amit Dave adott.

-Mi ez?-kérdezték egyszerre.

-Egy levél,amit Eric küldött

-Mit gondolsz mi áll benne?-kérdezte Lisa.

-Mindjárt meglássuk-mondtam és kibontotam. Ez áltt benne:

Lena tudod mikor a korházban voltunk rájöttem arra hogy mi nem vagyunk jók szeretöknek,csak barátoknak. És arra hogy te Davehoz ilesz igazából,maradjunk csak barátok.

Ui: Ne feled én mindig a barátod maradok.

                                                                                                                      xX Eric Xx

Örülök hogy ez is tisztázódott. Sokkal nyugodtabb lesz ezentúl az életem,legalábbis remélem.

-Az elejétől fogva tudtam-mondta Brook egy önelégült mosollyal.

-Mit is?-kérdeztük egyszerre Lisával.

-Azt hogy ti összeilletek Daveval-mondta egy mosollyal.

-Hát igazad lett-mondtam.

-Jaj lányok!! most jut eszembe hogy nincs mit felvennem estére!!-mondta Brook totál kétségbe esetten.

-Elkisérünk vásárólni-mondtuk egyszerre Lisával.

-Köszönöm! akkor induljunk-mondta és felpattant az ágyról.

-Oké-mondta Lisa,és elindultunk le.

-Elmentünk vásárolni-mondta Lisa,mire a fiúk csak egy halk ,,oké,,-val válaszoltak.

*Plázába*

Bementünk az egyik boltba. ott felpróbált néhányat Brook de egyik sem tetszet neki,vagy nem állt jól. Miután ott végeztünk átmentünk a másik boltba, ahol már az Ő stílusához való ruhák voltak. Ott találtunk is egy szépet:

Ezt megvettük aztán mentünk haza. Hamar eljött az este Brook és Rayen elmentek, Lisa meg át ment Austinhoz. Lefordítva csak ketten voltunk az egész házban. Én fent voltam a szobámban,mivel Dave megtiltotta hogy lemenjek addig amíg nem szól.

-Lena! LE jöhetsz!-kiáltot fel Dave. Lementem és megláttam ezt:

Én szóhoz se jutottam. Hirtelen letérdelt elém Dave.  Gyűrű:

-Lena Black lennél a feleségem?-alig bírtam kimondani azt az egy apró szót.

-Igen-mondtam egy mosollyal,mire ő megcsókolt.

-El kéne fújni a gyertyákat mielőtt felgyújtjuk a házat–mondtam mosolyogva.

-Igaz-elfújtuk mind majd felmentünk,lefeküdtünk. Hiányoztak az ilyen esték,most ismét úgy éreztem hogy élek. 

21.rész A kórház

Nagyon megijedtem amikor Dave elkezdte püfölni Ericet de azért őt se kell félteni,de azért még is mi lesz ha valamelyiknek valami baja lesz? én abba bele örülök.

-Fejezeétek be!!!!-kiáltotam el magam és be álltam közéjük,és akkor jött oda Lisa és Austin. Láttam az arcukon hogy nem tudják mi van,na de mindegy majd elmondom nekik.

A két fiú megállt de még mindig bosszúsan néztek egymásra,csoda h megtudtak állni a lábukon,mindketten nagyon össze voltak verve. Na ahogy összeverték egymást…az szörnyű volt. Még a lélegzet is megállt pár percre,senki nem szólt semmit,és Daveval álltam szembe ezért őt méregetem,Lisa engem Austin meg Ericet. És ekkor…Eric összeeset,és odarohantam hozzá,de Dave arcán még pont láttam egy halvány mosolyt,majd ő is földre esett. Lisa kihívta a mentőket akik oda is értek 5 perc múlva. Mi haza mentünk de csak mert nem engedték hogy velük menjünk,út közbe mindent elmondtam Autinnak meg Lisanak,de még mindig nagyon aggódtam azon hogy mi  van velük? jól vannak-e? vagy egyáltalán élnek-e még? áááá nem erre gondolni se szabad! Mikor haza értünk én felrohantam a szobámba,fogtam a telóm zsebre tettem és rohantam le,csoda hogy nem estem le a lépcsőről úgy rohantam.  Lent össze futottam Rayennel,ő is tudta már mi történ.

- Te is a kórházba mész?-kérdezte.

- Igen-mondtam kapkodva miközben vettem a cipőm.

- Elvigyelek? én is oda megyek-el is felejtettem hogy neki vagy jogsija.

- Igen köszi-mondtam.

- Oké csak várj jön még Lisa meg Brook is-mondta. És Austin?

- És Austin?-kérdeztem meglepetten.

-Ő haza ment-mondta tök nyugodtan,most komolyan csak én aggódok ennyire vagy csak ő titkolja jól? Na mindegy nem sokkal később lejött Lisa és Brook is. Beültünk a kocsiba és elindultunk. Nadjából olyan fél óra volt az út. Megkérdeztünk egy doktort hogy melyik szobába vannak, fel rohantunk oda,és mind a ketten egy szobába voltak. Ekkor jött a doki,rohadtul féltem attól amit hallani fogok.

- Jónapot! önök a két fiatal emberhez jöttek?-kérdete kedvesen az orvos.

- Igen-vágtam rá mielőtt a többiek meg tudtak volna szólalni.

- Mindketten jól vannak csak nagyon sok vért vesztetek és kimerültek,ne aggódjanak nincs semmi komoly-mondta egy mosollyal.

- Be lehet menni?-kérdeztem,már kissé megnyugodtam,hála istennek hogy nincs semmi komolya bajuk. Lisa lement telefonálni mert hívta Austin,vagy nem tudom ki, Brook és Rayen meg még beszéltek az orvossal.  

- Persze-mondta egy mosollyal . Én siettem be,a kórterembe egymás mellet voltak. És aludtak. Nagy nehezen oda mentem Davehoz,már egyáltalán nem haragudtam rá,gyengéden megfogtam a kezét,ami forró volt. Olyan aranyosan aludt,hogy azt nem tudom szavakkal elmondani.

- Szeretlek-suttogtam a fülébe,ő kicsit megszorította a kezem. Majd kinyitotta a szemét. A szívem sokkal hevesebben kezdet dobogni mikor meg láttam szép kék szemeit.

-Én is-felete egy halvány mosollyal,és nekem is mosolyra húzódott a szám.

-Megnézem Ericet is ó,pihenj-adtam egy puszit az arcára és át mentem Eric mellé. Ő még mindig aludt. Kisöpörtem az arcából a haját. És hát ki toppant be, az a kis kurva, Bettina. Megtéptem volna nagy örömmel, ha nem egy kórházba lettünk volna.

-Hát te mit keresel it?!-kérdezte felháborodottan. Hogy én?

-Hogy én?-kérdeztem flegmán. 

-Igen! Miattad van ez az egész!-kiálltot rám. Ó igen miattam, ő drogozta be Davet hogy feküdjön le vele,és még én vagyok a rossz. Na abból nem eszik.

-Hogy miattam? nem én voltam az aki be drogozta Davet hogy feküdjön le vele!-kiálltotam vissza rá és rá mutattam Davera.

-Én legalább örömet tudtam neki szerezni!-kiabált vissza rám,most komolyan ezt mentségnek szánta?

-Akkor léci szerez nekem is örömet és ugorj ki az ablakon-mondtam flegmán és rámutattam az ablakra. Ja amúgy a 7.en voltunk csak megjegyzem.

-Hölygeim kérem ne veszekedjenek! ez egy kórház,ha veszekedni akarnak akkor menjenek el!-szakította félbe a ,,beszélgetésünket,, az orvos. Bettina elment,nagy örömömre.  –Lejárt a látogatási idő kérem menjenek el és holnap jöhetnek Mr.Morganért-fejezte be az orvos. Mi elmentünk.

-Lena már azt hittem neki mész Bettinának ha az orvos nem szakít meg-mondta Brook.

-Én is azt hittem-mondtam majd beszálltam a kocsiba.

-Héé hol van Lisa?-kérdeztem miután feltűnt hogy Lisa nélkül indulunk el.

-Austin felhívta hogy beszélni akar vele és menjen átt-mondta Rayen.

*Lisa szemszöge*

Mikor Austin felhívott és mondta hogy menjek át mert mondani akar valami,nagyon megijedtem. Talán szakítani akar? Oda értem hozzájuk becsöngettem és kijött Austin. Bementünk a nappaliba. Senki se volt otthon.

-Mért hívtál?-kérdeztem mikor már a kanapén ültünk egymással szembe.

-Jaj nem tudom hol kezdjem-mondta idegesen,igen tuti szakítani akar. De miért? hisz olyan jól megvoltunk.

-Szakítani akarsz?-kérdeztem szomorúan lehajtott fejjel.

-Nem dehogy!-vágta rá és megfogta a kezem.

-Hát akkor?-kérdeztem meglepetten.

-Azt akarom kérdezni hogy…nem-e akarnál velem összeköltözni?-nyögte ki nagy nehezen. Engem elöntött a boldogság,megöleltem.

-De nagyon szívesen-mondtam mosolyogva mire ő megcsókolt.  Az estét nála töltöttem.

*Lena szemszöge*

Mikor haza értünk én felmentem a szobámba,már 7 óra volt,tök gyorsan elment a nap. Én rohadt fáradt vagyok,engedtem vizet a kádba és jó nagy habot. Levetkőztem majd beleültem. Nagyon lazító volt,főleg a mai nap után. Vagy egy óráig áztattam magam,az utolsó 20 percbe haj is mostam. Majd felvettem a pizsim és lefeküdtem aludni,nagyon hamar el aludtam.

20.rész Hát te meg mit keresel itt?

Lehet hogy mostantól csak hetente teszek fel új részt. Mellesleg remélem tetszeni fog ^^ léci komizzatok ^^ Jó szórakozást!

Reggel*

Arra ébredtem hogy egyedül vagyok a szobában, felültem az ágyon és találtam egy level,Erictől.  Ez állt benne: Lena,sajnálom hogy egyedül kellet hagyjalak,de behívtak dolgozni ezért muszáj volt elmennem. Ne aggódj Bettina miatt ő csak este ér haza. Szeretlek xxxEricJ

Hát király,már elsőre itt hagy. Zsír lehet ennél jobb? Na mindegy,felöltöztem összeszedtem a cuccaim és mentem haza. Szent ég Brook már biztos aggódik hogy nem aludtam otthon!! lefogja szedni a fejem…elkezdtem rohanni hazafelé.

*Brook szemszöge*

Tegnap hallottam hogy Lena meg Dave veszekedtek, lehet hogy Dave megcsalta? mert valami olyat hallottam. Ha így van akkor én felkötöm Davet. De hol lehet Lena? tegnap nem aludt itthon,vajon hol lehet? Átmegyek Davehez ő hátha tudja,mondjuk nem hiszem, főleg mert elég jól összevesztek tegnap.

-Hé Dave!nem tudod hol van Lena??-kérdeztem miután szó szerint berontottam a szobájába,és hát persze hogy még aludt. Ennyire nem érdekli hol van? vagy csak egyszerűen azt hiszi itthon aludt.

-Jaj hadjál már-nyöszörögte…hát oké ha a szép szóra nem akarsz felkelni,majd erre igen.

-HOL VAN LENA?? TE NAGYON HÜLYE!!!-oritottam rá,lehet ilyenkor ijesztő vagyok de hát ha ez kell ahhoz hogy megtudjak valamit, akkor ezt fogom csinálni.

-Mi bajod van? hogy Lena?-pattan fel, úgy látom ő se tudja.

-Igen Lena,nem alud itthon és nem tudom hol van,és mivel neked a barátnőd ezért tudnod kéne-förmedtem rá.

-Már nem a barátnőm-mondta pár perc hezitálás után.

-Mi hogy,hogy?-kérdeztem meglepetten,azt hittem hogy rosszul halok, de hisz olyan boldogok voltak.

-Hát…izé…meg-megcsaltam-hát itt elszakadt a cérna megbírtam volna ölni,hogy tehette ezt? hisz még azt a ,,nagy titkot,, is elmondtam neki,hogy mit történt 3 éve. És még is ő is ezt teszi. Már bele se merek gondolni hogy Lena mit csinált magával,amilyen hülye ő is.  

-Hogy teheted!!! te tényleg nagyon hülye vagy!-orditottam rá és rohantam lefelé. Felkaptam a cipőm és épp mentem volna ki mikor nyílt az ajtó. És belépett Lena. Nagyon meg nyugodtam hogy semmi baja sincs.

*Lena szemszöge*

Mikor beléptem a házba Brookkal találtam magam szembe.

-Lena!!-kiálltota és megölelt,mi baja van? napszúrást kapott vagy mi a csoda?

-Neked meg mi bajod?-kérdztem meglepetten.

-Hogy hogy nem aludtál itthon? úgy megijedtem hogy esetleg valami kárt teszel magadba-mondta aggodva, mért tennék? ja hát Dave…lehet hogy hallotta a tegnapi veszekedésünket.

-Mért tetem volna?-kérdztem,kíváncsi voltam hogy tudja-e mi történt.

-Hát…Dave miatt-hát persze hogy tudja.

-Ő nem ér ennyit,és már amúgy se szeretem-mondtam és ekkor jött le Dave a lépcsőn,és biztos halotta amit mondtam de engem egyáltalán nem érdekelt. –De menjünk fel majd ott mindent elmondok-folytattam. Brook csak bólintott egyet aztán mentünk fel.

-Amúgy mi történt köztetek?-kérdzte Brook miután leült velem szembe.

-Dave megcsalt-mondtam az egyszerű választ.

-És ezt honnan tudod?-kérdezet vissza.

-Láttam,hogy azzal a ribancal hempereg-a ,,ribanc,,szóval csak egy embert szoktam jellemezni az pedig Bettina,amit Brook is nagyon jól tud.

-Bettina-eltalálta.

-Pontosan-mondtam az egyszerű választ.

-De még is mikor?-kérdezte csodálkozva.

- A bulin-mondtam. És elmeséltem neki mindent,kivéve hogy mi történt köztem és Eric közt,úgy gondoltam hogy jobb ha még pár napig nem szólok senkinek sem róla. Kicsit még beszélgettünk,aztán lementem enni Brook meg fürödni. Lisa Austinnal elment moziba,Rayen meg Brookkal fürödni. Lementem a konyhába a hűtőből kivettem valami kaját és megettem. Elég gyorsan ettem,nem akartam még véletlenül se összefutni,Daveval.  Miután megettem elindultam fel a szobámba. A szobámba belépve hát kit láttam meg az ágyon(?)  még szép hogy Davet.

-Hát te meg mit keresel itt?-kérdeztem flegmán.

-Téged vártalak-mondta majd felállt és oda sétált hozzám.

-És mégis minek?-kérdeztem majd eltoltam magamtól. Vagy is próbáltam.

-Beszélni akarok veled,mert tegnap ez nem jött össze-mondta és megint közeledet hozzám.

-Hát most se fog,mert én nem akarok veled beszélni-mondtam már mérgesen,nem igaz hogy nem akar békén hagyni. Már nagyon unom.

-Akkor csak hallgass meg-mondta és még közelebb jött,mire én hátráltam. Nem akartam se beszélni vele,se meghallgatni a mondandóját. Egyszerűen kiakartam törölni az életemből és kész.

-Jólvan,de siess-beleegyeztem,nem volt erőm már vitázni vele.

-Én nem önszántamból feküdtem le vele,bele tett valamit az italomba. Figyi mikor mentem neked és magamnak italért össze futottam vele és nem hagyott elmenni még meg nem iszok vele valamit,az a valami pedig kóla volt és csak egy pillanatra néztem fére és bele tett valamit az italomba,ha nem hiszed tessék ezt nézd-mondta és a kezembe nyomot egy lapot,valami orvosi vizsgálat volt,amin az volt hogy valamivel elkábította, a dátum az stimmelt. Lehet hogy igazat mond. Erre nem számítottam. Ha igen akkor meg mit csináljak(?) hisz most Erickel vagyok,mért ilyen bonyolult az élet? egyszerűbb lenne jelenleg meghalni.

-Hiszek neked,de nem lehetünk újra együtt-nem hittem volna hogy valaha ezt mondom,hiszen én szeretem őt,de valahol Ericet is. Lehetséges egyáltalán ez? lehet egyszerre két ember szeretni? Hát ha lehetséges ha nem,most ez van.

-Mért nem?-kérdezte szomorúan. Én nem tartottam jó ötletnek elmondani neki hogy mos Ericcel vagyok .

-Mert én Ericcel járok-a fenébe kicsúszót a számon. Látszott a szemében a harag és hogy mindjárt felrobban. Váratlanul kirontott a szobából és rohant lefelé én meg utána.

-Ne csinálj semmi hülyeséget! Dave!!!- kiáltottam utána de hát feleslegesen. Csak ment egyenesen Ericékhez.

-Eric gyere ki!!-kiabált az ajtó előtt.
-Mit akarsz Dave?-kérdezte Eric és jött velünk szembe az utcán. Én nagy nehezen utolértem Davet. Dave szónélkül csak neki ment Ericnek.

19.rész Barátok vagy szeretők?

Szép hely volt,simán letudnám ott élni az egész életem,Dave nélkül. De lehet hogy az lehetetlen?na mindegy.

-Hé Lena nem ülsz le?-szólt Eric amivel teljesen kizökkentett a gondolataimból.

-Ő de-mondtam és leültem mellé. Szép volt ott,pár perc múlva ledőltem a fűre,Eric meg mellém,akkor ott bár megállt volna az idő,szívesen ott maradtam volna örökre,és néztem volna a mozdulatlan kék eget. Hát igen vannak elég hülye ábrándjaim… beszélgettünk hülyéskedtünk és közben telt az idő… Eric szinte semmit se változott.

-Akkor mennyünk moziba?-kérdezte Eric. Mivel semmi kedvem nem volt haza menni ezért belementem.

-Aha-adtam a választ,felálltunk és elindultunk a moziba. Sok filmet adtak,mi egy vígjátékot választottunk,hiába kell a jókedv főleg nekem. Beültünk a filmre, és természetesen az egészet végig röhögtük,mikor vége lett Eric haza kísért.

-Lena én…-nem értettem mit akar ezzel mondani.

-Mi az?-kérdeztem értetlenül,mire ő megcsókolt. Én ellöktem magamtól majd beszaladtam a házba,teljesen le voltam döbbenve. Levettem a cipőm és rohantam fel a szobámba,és útközbe kivel futottam össze(?) hát perszer hogy Daveval. Komolyan hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Reméltem hogy nem szól hozzám,de hát feleslegesen.

-Lena beszélhetnénk?-kérdezte,mire én megálltam persze tőle kicsit messzebb.

-Nincs mit beszélnem veled!-mondtam és mentem volna tovább,de ő megfogta a kezem és vissza rántott.

-Nekem van!-mondta és behúzott a szobájába. Ordítani tudtam volna dühömben.

-Nem érdekel!-mondtam és indultam volna ki. De beállt az ajtóba.

-Innen pedig nem mész ki amíg nem beszéltünk-meg tudtam volna ölni!

-Jó mond mit akarsz-mondtam majd leültem a fotelba,de úgy h még véletlen se tudjon mellém ülni.

-Ki akarok békülni-mondta majd oda jött hozzám.   

-Nem érdekel hogy mit akarsz,menny vissza a kurvádhoz és hagy engem békén!!!!-     ordítottam rá majd kiviharoztam a szobából,egyenesen a földszintre vettem az irányt,fel vettem a cipőm majd kirohantam a házból is. A nagy rohanás közben összeütköztem valakivel.

 -Ó elnézést kérek nem figyeltem-az a  valaki Eric volt.

-Semmi baj,pont hozzád indultam-mondta,már majdnem megkérdeztem miért aztán eszembe jutott. A csók.

-Tényleg?-értetlenkedtem.

-Igen,arról szeretnék beszélni ami a mozi után történt-mondta miután leültünk a legközelebbi padra.

-A csók?-kérdeztem,igazából engem nagyon is érdekelt hogy mért kapott le csak úgy,hisz barátok vagyunk.

-Pontosan,de mi lenne ha ezt nem itt beszélnénk meg?-kérdezte majd felállt.

-Oké,de ha nem itt akkor hol?-kérdeztem vissza.

-Nálunk-őszintén szólva semmi kedvem nem volt oda menni,mi lesz ha otthon lesz Bettina,én akkor kikaparom a szemét annak a cafkának.

-Én oda nem megyek ha otthon van Bettina-mondtam lehet hogy nem túl jó hogy utálom a nővérét de hát ez van.

-Ne aggódj elment egy barátnőjével moziba-mondta majd kinyújtotta a kezét felém,én megfogtam és felálltam. Ami azt illeti  csoda hogy Bettinának vannak lány barátai, na mindegy. Elindultunk hozzájuk, olyan 20 perc múlva oda is értünk. Felmentünk a szobájába hogy ha esetleg haza jön Bettina ne vegyen észre minket hogy beszélgettünk. Na meg ha én meglátom akkor megtépem az tuti.

-Szóval mért csókoltál meg?-kérdeztem miután leültem az ágy szélére Ericel szembe.

-Már régóta próbáltam elmondani neked de nem tudtam hogy hogyan tegyem,mert nagyon  szeretlek-teljesen leblokkoltam Eric mindig is nagyon jó barátom volt,sose gondoltam hogy egymásba szerethetünk,eddig a percig. Én nem érzek iránta többet baráti szeretetnél,de lehet hogy tudnám máshogy is szeretni nem csak barátilag? á mikre gondolok,azt nem lehet.

-Lehet hogy tudnálak szerelemből szeretni-mondtam bizonytalanul. Mire ő megcsókolt,most nem volt szívem ellökni magamtól ezért vissza csókoltam. Majd ő ledöntőt az ágyra.

-Tudod hogy nem szabad-mondtam neki miután már elváltunk.

-Mért nem?-kérdezte,igazából én se tudom hogy mért,de azt tudom hogy nem lehet és kész.

-Mert csak barátok vagyunk-mondtam indokként.

-Még mindig Davet szereted igaz?-kéredezte miután leszállt rólam. És ezzel rátapintott a lényegre, lehet hogy még mindig szeretem? el kell felejtenem. Mi már úgyse jöhetünk össze.

-Lehet,nem tudom-mondtam bizonytalanul.

-Segítek eldönteni-mondta majd újra megcsókolt én vissza csókoltam,végül is mért ne próbálhatnánk meg?

-Akkor megpróbáljuk?-kérdezte Eric mintha a fejembe látott volna.

-Igen-mondtam egy halvány mosollyal mire ő is el mosolyodott és megcsókolt. Hát bekövetkezett lefeküdtünk.

18.rész Egy szép hely 

Lefeküdtünk aludni.

*Reggel*

Reggel arra ébredtem hogy magához ölel,na meg arra hogy fáj a fejem,pedig nem ittam semmit. Na mindegy visszaaludtam.

*Máshol*

*Dave szemszöge*

Arra ébredtem hogy az a szőke csaj alszik mellettem,meztelenül. Nem nagyon vágtam mi van,a tegnap estéről az az utolsó emlékem hogy innivalóért mentem és össze futottam vele. Gyorsan felültem,reméltem hogy tőle magyarázatot kapok.

-Mi a fene történt itt?-kérdeztem Bettinától.

-Hogy tetszett az este kedvesem?-kérdezte,kedvesem? mi a francról beszél ez.

-Mi volt az este?-kérdeztem idegesen. Mire ő elmosolyodott.

-Hát nem emlékszel?lefeküdtünk-mondta tök természetesen, hogy lehet?de hát én Lenat szeretem nem ezt a csitrit. Bakker nagyon remélem nem tudja meg. Felöltöztem össze szedtem a cuccaim és rohantam haza.

*Lena szemszöge*

Kicsit később felkeltem,és velem együtt Eric is kelt. Lehet felébresztetem,na mindegy előbb utóbb úgy is felkelt volna.

-Jó reggelt-mondtam.

-Neked is-mondta miután ásított.

-Amúgy felkeltetelek?-kérdeztem mikőzbe felültem.

-Ja,de nem baj-mondta majd ő is felült,én indultam volna a fürdőszobába mikor megszólalt.

-Hé verseny? aki előbb oda ér a fürdőszobába az mehet először,mit szólsz?-kérdezte gúnyosan,egye fene  úgy is nyerek :D

-Oké-mondtam felmásztunk az ágyra,ott volt a rajt.

-Oké,vigyáz kész mehet!-kiáltot Eric mire mindketten elkezdtünk rohanni mint az örültek. Egyszerre  értünk be.

-Akkor ki mennyem előbb?-kérdeztem.

-Legyél te én még vissza fekszek kicsit-mondta egy mosollyal és már ment is. Hát igen semmit se változott. Én gyorsan rendbe hoztam magam majd ezt vettem fel: 

 

-Mehetsz-mondtam Ericnek aki az ágyon fetrengett.

-Oké-mondta és felült,tetőtől talpig végigmért,nem értem mit nézet annyira,mintha még nem látott volna.

-Mit nézel úgy rajtam?-nem bírtam megállni hogy meg ne kérdezzem.

-Nagyon csinos vagy-mondta egy mosollyal.

-Ha te mondod - mondtam és vállrántással.

-Pedig az vagy-mondta,majd bement a fürdőszobába. Nem tudtam mire céloz ezzel de mindegy is. Kb olyan 15 perc múlva ki is jött.

-Na mennyünk le-mondtam pedig semmi kedvem nem volt lemenni főleg ha ott van Dave.

-Biztos le akarsz menni?-kérdezte,mintha olvasott volna gondolataimba.

-Nem-andtam az egyszerű választ és leültem az ágyra. Legjobb lenne ha a szobámban tölthetném az egész maradék életemet,de sajnos nem lehet. Eric oda ült mellém az ágyra.

-Nem halogathatod örökké,egyszer úgy is találkoznod kell vele-mondta egy ,,mutasd meg neki hogy mit vesztet,, pillantással.

-Tudom, de még úgy érzem nem vagyok rá képes-mondtam majd az arcom a kezembe tetem.

-Elhiszem hogy nehéz,de légy erős. Hol az a Lena akit én ismertem?-kérdezte,őszintén szólva én magam sem tudom hol van. Lehet hogy már rég meghalt? vagy egyszerűen felnőtt? Nem tudom…

-Nem tudom…pedig nagyon szeretném tudni-mondtam bizonytalanul.  

-Ezzel nem vagy egyedül,lehet hogy még nincs is itthon,vagy a szobájába van-mondta és nagyon reméltem hogy igaza van.

-Hát akkor mennyünk! Nem üldögélhetünk itt örökké-mondtam egy mosollyal és felálltam,úgy éreztem hogy erőre kaptam.

-Biztos vagy benne?-kérdezte mikőzben felállt.

-Igen-mondtam és indultam kifelé várva hogy jöjjön.

-Oké akkor menyünk-mondta és jött utánam. Lent tök üres volt minden. Sehol senki,ami azt illeti nagyon jó volt az a nyugalom,az a csend. Bementünk a konyhába és csináltunk kaját. Gyorsan megettük,majd kimentünk a nappaliba. És leültünk a kanapéra.

-Mi csináljunk ma?-kérdezte Eric,őszintén szólva semmi ötletem sem volt.

-Fogalmam sincs-mondtam bizonytalanul. Kis hezitálás után megszólalt.

- Mi lenne ha,elmennék a parkba aztán meg a moziba?-kérdezte,már rég nem voltam moziba.

-Oké mennyünk-mondtam egy mosollyal.

-Mi lenne ha a parkba most indulnánk?-kérdezte,őszintén szólva semmi kifogásom nem volt elenne.

-Oksa,csak pill hozom a telefonom-mondtam és rohantam fel a szobámba. Na és kivel futottam össze(?) hát persze hogy Daveval. Nem akartam semmit se szólni hozzá,csak szónélkűl elmenni mellette. De nehogy már valami úgy legyen ahogy én akarom. Megfogta a karom és megcsókolt,én meg megpofoztam,elég nagyot csattant.

-Neked meg mi bajod?-kérdezte mintha semmi nem történ volna.

-Ne játszd a hülyét,mindent tudok-mondtam kicsit hangosabban mint ahogy terveztem. És berohantam a szobámba,az ajtót becsapva magam után. Nem bírtam megtartani magam ezért ott helyben összeestem,és az arcom a kezembe tettem. Kis magány után eszembe jutott Eric,ezért feltápászkodtam megkerestem a telóm és már rohantam is le. Eric még mindig a kanapén ült.

-Sokáig el voltál-mondta és felállt.

-Ja igen,nem találtam a telefonom-mentegetőztem,pedig egyáltalán nem ez volt az igazság.

-Rendben-mondta, és elindultunk a parkba,oda fele vettünk fagyit mert nagyon meleg volt. A parkban leültünk egy padra és ettük a fagyink.

-Gyere mutatok valamit-mondta Eric miután megette a fagyiját. És húzott maga után,nem tudtam mit akar mutatni,se azt hogy merre megyünk ezért csak mentem utána. Egy szép rétre értünk,szép zöld volt a fű és nagyon sok virág volt, de az fura volt hogy sehol senki nem volt.     

17.rész Egy régi barátság újra éledt

Éreztem Bettina perzselő tekintetét,de nem érdekelt,had haljon meg a féltékenységtől úgyse hiányozna szerintem senkinek,na jó talán lehetnék hozzá kicsit kedvesebb is. Már vagy félórája táncoltunk mikor megszólalt Dave,nekem az idő teljesen megakadt.

-Kicsit kifáradtam te nem?-kérdezte Dave, ezzel kizökkentve a gondolataimból.

-De kicsit-mondtam,de amúgy egyáltalán nem voltam fáradt,teljesen meg is feledkeztem arról hogy táncolunk. Oda mentünk a kanapéhoz és leültünk.

-Kérsz inni?-kérdezte Dave,ami azt illeti elég szomjas voltam.

-Igen-mondtam mire ő felpattant.

-Mindjárt hozok inni-mondta és elment.

*Dave szemszöge*

Jó volt Lenaval táncolni kicsit meg is feledkeztem arról hogy telik az idő. Mikor elmentem inni valót keresni össze futottam azzal a szőke csajjal.

-Szia Dave ugye?-kérdezte,legszívesebben ott hagytam volna de nem akartam pofátlan lenni.

-Szia igen te meg….. Bettina?-a neve csak tipp volt de valami olyasmi rémlett.

-Igen-mondta egy mosollyal. Elég kedvesnek tűnt. Indultam volna de elém ugrott,szó szerint.

-Hova sietsz ennyire?-kérdezte mosolyogva,mintha nem tudná.

-Inni valóért Lenanak -mondtam tök természetesen, reméltem h ezzel lerázod de ez a csaj jobban tapad mint a tépőzár.

-Nem akarsz inni velem egyet?-kérdezte,úgy gondoltam gyorsan megiszok vele valamit aztán itt hagyom.

-Mért ne-mondtam majd leültünk a pulthoz,mindketten kólát kértünk. Én miután megittam elég furán éreztem magam.

*Lena szemszöge*

Már vagy 1 órája elment Dave, vajon hol lehet? megyek megkeresem. Elindultam a konyhába ott nem láttam. Megláttam Ericet gondoltam megkérdezem őt hátha látta.

-Eric!nem láttad Davet?-kérdeztem mikor oda értem hozzá.

-Legutóbb Bettinával láttam-pont ettől a választól féltem.

-Hol?-kérdeztem kapkodva.

-Fel fele mentek a lépcsőn-ekkor azt hittem ott helyben szívrohamot kapok. Szó nélkül rohantam fel az emeletre. Rohantam ahogy tudtam,de az ajtóban megtorpantam, féltem hogy mit láttok majd ha benyitok,nagyon féltem. Ezért úgy gondoltam csak kicsit bepillantok,leskelődök. De bár ne tettem volna,bár ne jöttem volna ebbe a hülye buliba se, Bettinát és Davet láttam az ágyban,azt mondanom sem kell hogy mit csináltak. Jó lett volna ott helyben ordibálni,de nem akartam jelenetet rendezni. Ezért inkább csendben hívtam taxit és haza mentem. Otthon  beszaladtam a szobámba és egyenesen az ágyba vettem az irányt. Össze kuporodva ültem az ágyon és sírtam,gyűlöltem az egész világot. Eddig is utáltam Bettinát de most már még jobban,megtudtam volna fojtani egy kanál vízbe. Ajtó csapódást halottam,azt hittem a többiek jöttek haza de tévedtem. Nyílt az ajtó és Eric lépett be rajta,nagyon meglepődtem hogy vajon mit akar.

-Lena minden rendben?-kérdezte,és elfordultam és letöröltem a könnyeim.

-Igen,persze-mondtam egy halvány mosollyal.

-Ha úgy lenne nem jöttél volna haza-mondta és közelebb jött. Hogy vehette észre hogy eljöttem? próbáltam csendbe lelépni úgy hogy senkinek se tűnjön fel.

-Semmi tényleg jól vagyok-mondtam és ismét letöröltem a könnyeim.

-Hát én nem úgy látom,mi történt?-mondta és maga felé fordított, csak ekkor vettem észre hogy milyen szép kék szemei vannak.

- Dave és Bettina-csak ennyit bírtam mondani,aztán ismét sírásban törtem ki,sose szeretem ha sírni látnak. Életembe csak 3 ember látott sírni anya,apa és Brook. Eric szó nélkül magához ölelt,gondoltam hogy már sejti hogy mi van.

-Tudod hogy Bettina milyen-mondta,és még mindig ölelt. Hát persze hogy tudom…egy ribanc,mindenkivel összefekszik és kihasználja.

-Hogyne tudnám,de akkor is,Daveba nagyot csalódtam nem gondoltam hogy valaha megcsal,azt hittem hogy vele végre boldog lehetek,ráadásul pont a nővéreddel- nem tudtam vissza fojtani a sírást,pedig nagyon akartam.

-Van ez így,lehet hogy nem őt rendelte neked a sors-hát igen lehet.

-Jó lett volna ha őt rendeli-mondtam.

-Ne légy szomorú! Mutasd meg neki hogy mit veszített-úgy éreztem hogy ott abban a pillanatban erőre kaptam.

-És még is hogy?-kérdeztem bizonytalanul.

-Csak légy önmagad,ha akarod segíthetek-mondta egy mosollyal,és elengedett. Nem értettem hogy érti de végülis mért ne(?).

-Hát oké,de még is hogy?-kérdeztem.

-Mondjuk mi lenne ha ma itt aludnék?-kérdezte,már rég nem aludt itt kb 1 éve,de akkor nagyon jót szórakoztunk az egész estét végig hülyéskedtük, régen ő volt a legjobb fiú barátom,míg az a kis liba vissza nem jött.

-Oké,úgy is már rég nem aludtál itt-mondtam egy mosollyal. Haza szaladt a cucáért és félóra múlva már itt is volt.

-Nem nézünk valami filmet?-kérdezte egy mosollyal.

-De! mit szólsz valami vígjátékhoz ?-kérdeztem  mosolyogva. Beraktunk egy filmet befeküdtünk az ágyba és elkezdtük nézni a filmet. Nagyon vicces volt az egészet végig röhögtük. Mikor vége lett együtt fürödtünk,persze fürdőruhába. Mire végeztünk az egész fürdőszoba úszott. Én el is csúsztam.

-Jól vagy Lena?-kérdezte Eric nevetve,és felsegített.

- Igen köszi-nevettem én is majd felálltam. Lefeküdtünk aludni.