15.rész Élj a mának,a tegnapot felejtsd el,a holnap meg kit érdekel ? :D 

Mi neki fogtunk öltözni. Gyorsan kész is lettünk.

-Brook elégé kiakadt-mondta Dave,miután kész lett.

-Hát igen,lehet hogy elkellet volna nekik mondani tegnap-mondtam a hajamat csinálva. 

-Lehet,ez bizonyítja hogy többet ne hallgass  rám-mondta egy gúnyos mosollyal. 

-Hát nem fogok-mondtam gúnyos mosollyal. Majd leültem az ágyra,Dave leült velem szembe,majd magához húzott és megcsókolt én mint eddig,most is vissza csókoltam.

-Le kéne menünk-mondtam miután elváltunk.

 -Nem ártana-mondta egy mosollyal, azt hittem szívrohamot kapok olyan aranyos volt,olyan ártatlan. Felkeltünk az ágyról és elindultunk lefelé,gondolom már a lányok elmondták Austinnak meg Rayennek hogy összejöttünk. Elég érdekes tekintetek fogadtak minket,mindenki más arckifejezéssel nézett. Lisaról sütött a boldogság,Rayen arckifejezése zavaros volt,Brookrol sugárzott az aggodalom,Austin meg csak Lisat bámulta mint egy kőszobor,se rám se Brookra nem mert nézni. Nem tudtam eldönteni hogy köszönjek-e vagy szótlanul mennyek be a konyhába.

-Jó reggelt!-kiáltot Dave, ismét mintha a fejembe látott volna. Fura módon mindenki vissza köszönt,ezért nekem is muszáj volt mindenkinek ,,Jó reggelt!,, mondanom,csodálkoztam hogy mindenki milyen tök nyugodt volt,vagy legalábbis probált az lenni. Brookon még mindig látszott  hogy nagyon aggódik, hiába ő már csak ilyen nem tudja takargatni az érzéseit. Tudtam hogy azon van felakadva ami köztem és Dave közt van,azért odamentem hozzá.

-Mért aggódsz  ennyire?-kérdezem gyanakodva és kicsit meglepetten.

-Semmin-mondta,de feleslegesen mert tudtam hogy nagyon aggódik,ismerem az a  pillantását,és arckifejezését,na meg elég rosszul hazudik.

-Persze,még mindig nem tudsz hazudni-mondtam egy olyam ,,mindent tudok,, mosollyal.

-Figyu tényleg nincs semmi-győzködött,de hiába,túl jól ismerem.

-Engem ezzel nem győzöl meg-mondtam. Láttam rajta hogy feladta.

-Jó tényleg aggódom,most már örülsz(?)-lehet hogy kérdezte de én inkább kijelentésnek éreztem.

-Igen,de miért is aggódsz?-kérdeztem.

-Félek hogy ez a kapcsolat nem a legjobb ötlet-mondta komolyan,úgy voltam vele hogy mindjárt jól kiosztom,de nem akartam újra veszekedni vele. De mi köze hozzá? az én életem,az én döntésem,és az is az én bajom ha rosszul döntök. Ennyi.

-Még is mért?-kérdeztem kicsit ledöbbenve.

-Ha ő is megcsal?kinézem belőle- egy kicsit igaza van,én is kinézem belőle,de akkor is szeretem és ez ellen nem tudok mit tenni. De nem is akarok.

-Én bízok benne…most az egyszer nem akarok a jövő miatt aggódni-mondtam magabiztosan,láttam Brookon hogy elégé meglepődőt azon amit mondtam.  

-Láttom nagyon szereted-mondta egy halvány mosollyal.

-Igen,de meg ne kérdezd hogy mért,mert én se tudom,csak úgy egyszerűen szeretem,úgy érzem benne megbízhatok-mondtam egy őszinte mosollyal.

-Hát te tudod,de ha megbánt téged az lesz az utolsó tette az életbe-mondta egy ördögi mosollyal,hát ilyenkor félek tőle elég rémisztő tud lenni. Láttam hogy Rayen nagyon figyeli Lisat és Austint ezért oda mentem hozzá.

-Rayen!-mondtam miközbe mentem felé.

-Hm?mi az Lena?-kérdezte meglepetten.

-Mért zavar ennyire Austin?-kérdeztem úgy hogy senki ne hallja.

-Féltem Lisat,ennyi az egész-mondta majd újra Lisaékat figyelte.

-Akkor mért nem ismered meg jobban? lehet  kiderül hogy  valójában tök jó fej-mondtam bíztatóan.

-Szerinted az? – kérdezte és rám nézett egy pillanatra.

-Igen-adtam az egyszerű választ.

-Hát nem tudom,lehet nem ártana kicsit elbeszélgetni vele-mondta komolyan,esküszöm mintha Brookot hallanám fiúba.

-De azért próbáld kedvesen,és ne ilyesztően-mondtam még neki az utolsó mondatott mielőtt elindult volna Austin-hoz. Kiváncsi vagyok ebből mi lesz. Miután ezzel végeztem leültem a kanapéra,és bekapcsoltam a TV-t valami unalmas ment épp azért körbenéztem a szobában. Brook olvasott valamit,Lisa Rayen és Austin beszélgetett,egyedül Dave hiányzott. Nem tudtam hol lehet,pedig nagyon érdekelt. Ekkor rezgett a telefonom.