22.rész. Újra itthon,a nagy meglepetés

Bocsi hogy sokat kellet várnotok,de nagyon elfoglalt voltam. Jó szórakozást ^^ 

*Másnap reggel*

8kor  keltem mert 10-re menni kellet Daveért és így még volt időm elkészülni. Na meg felébreszteni a többieket  :D ezt vettem fel:

És mentem kelteni a többieket,először Brookhoz mentem,aki hát persze hogy már fent volt. Aztán Rayenhez,mentem volna Lisahoz is csak eszembe jutott hogy ő Austinnál van. Miután mindenki kész lett lementünk reggelizni. Közbe haza jött Lisa.

-Lisa!! na mond mit akart Austin?-kérdeztem tőle egy mosollyal mikor beért a napaliba.

-Hát…hogy is mondjam…-dadogta.

-Csak nem szakított veled?-kérdezte Rayen mérgesen.

-Nem dehogy,épp elenkezőleg. Azt mondta hogy összeköltözhetnénk-nyögte ki nagy nehezen Lisa.

-Tényleg ez nagyon jó!!!-öleltem meg.

-Szóse lehet róla!-kiáltot rá Rayen. Nem értem mért kell ilyen szigorúnak lennie,mondjuk Lisat se, én már rég vissza szóltam volna neki a helyében,semmi pénzért nem hagynám hogy megmondja hogy mit csináljak,de hát az ő élete én nem szólhatok bele.

-Rayen,nem dönhetsz mindig helyettem fogd már fel! Ha én vele akarok lakni akkor vele is fogok!-kiáltot rá Lsia,hű ilyenek még sose láttam,ami azt illeti meg is ilyedtem tőle.

-De dönthetek!Ugyan is a bátyád vagyok!-kiáltot vissza Rayen.

-Nem érdekel! Elegem van abból hogy mindig meg akarod mondani hogy mit csináljak!-kiáltot rá Lisa majd ki szaladt a kertbe. Én utána mentem.

-Lisa,jól vagy?-kérdeztem miután leültem mellé.

-Fogjuk rá..-mondta és sóhajtot.

-Én nem akarok neked parancsolni ez csak egy tanács, ha szereted Austint költöz oda hozzá,hisz ki tudja mi történhet a következő pillanatba

-Igazad van,lehet hogy megfogadom köszi-mondta Lisa egy mosollyal majd megölelt.

-Lisa beszélhetnénk?-jött ki Rayen  a házból.

-Akkor én magatokra is hagylak titeket-mondtam és feláltam. Hogy mit beszéltek azt nem hallotam. Bementem a házba,ránéztem az órára és azt hittem hogy rosszul láttok. Már fél10 volt!!

-Emberek mindenki készülödjön!!!-kiáltoztam körbe a házban. Hamar mindenki kész is lett,beültünk a kocsiba és elindultunk. Meg akartam kérdezni Lisat hogy  mit beszéltek Rayennel,na meg hogy akkor Austinhoz költözik-e,de aztán elfelejtettem. Megérkeztünk a kórházba megkerestük azt az orvost akivel tegnap beszéltünk. Ő azt mondta haza vihetjük, én mentem a kórtermébe összepakolni,nagy meglepetségemre Eric már elment. És  Davet se találtam ott,lehet elment a büfébe vagy nem tudom, elkezdtem pakolni.

-Hiányoztál-ölelt meg Dave háturól.

-Te is-fordultam vele szembe.

-Tessék-nyujtot át egy levelet Dave.

-Mi ez?-kérdeztem miután elvettem a levelet.

-Eric mondta hogy adjam át neked-mondta tök nyugodtan.

-És hogy hogy ilyen nyugodtan mondod ezt?

-Mert én tudok valamit amit majd te is megfogsz tudni ha el olvasod a levelet-mondta egy mosollyal. Ami azt illeti ez elégé meglepet...na de mindegy ha Ő ilyen vidám tőle akkor csak nem rossz.

-Majd otthon elolvasom,most menny és öltözz fel! Tessék!-mondtam és oda adtam neki a ruháját amit hoztam.

-Oké,köszi-mondta és ment öltözni,közben megjöttek a többiek.

-Hali!Mindent elintéztetek?

-Igen,de hol van Dave?-kérdezte Rayen.

-Öltözik-adtam az egyszerű választ.

-Sziasztok!!!-jött be Dave és mindenkit megölelt. Össze szedtük a cuccait és mentünk lefelé,majd a kocsihoz. Hamar haza értünk,én felmentem a szobámba és felhívtam Lisat is meg Brook-ot beszélgetni.

-Na Lisa! Akkor oda költözöl Austinhoz?-kérdeztem.

-Igen!! Miután elmondtam Rayennek hogy én mit érzek Austin iránt,és hogy vele akarok lenni megengedte,mondjuk az engedélye nélkül is hozzá költöztem volna-mondta hatalmas boldogsággal.

-Az remek!-mondta Brook egy mosollyal.

-És veled meg Rayennel mi a helyzet?-kérdeztem Brook-ot.

-Jól megvagyunk,ma elmegyünk vacsorázni-mondta vidáman.

-Lehet hogy valami nagy dologra készül.

-Jaj ne ilyezgess már

-Ugyan mért? Talán félsz attól hogy esetleg megkéri a kezed?

-Igazából eménykedem benne,és gondolkodás nélkül igent mondanék rá

-Na ezt is megéltem,hogy te valamire azt mond hogy nem gondolkodol rajta

-Haha vicces! És ha már itt tartunk akkor mi van veled meg Daveval? vagy Ericet szereted?

-Amikor láttam Davet a kórházban hogy eszméletlenül fekszik,akkor rájöttem hogy Őt szeretem, és Erickel csak azért voltam mert úgy éreztem hogy ő biztonságot tud nyújtani a csalódások elöl. De már nem érdekel semmilyen csalódás,én Davével akarok lenni,és Őt szeretem.

-Lena te még annyi év után is kiismerhetetlen vagy-mondta Brook majd megölelt.

-Ezt nem tudom mire értetted,de köszi-mondtam egy mosollyal. A levél!

-Tényleg mielőt elfelejtem-mondtam és elővettem azt a levelet amit Dave adott.

-Mi ez?-kérdezték egyszerre.

-Egy levél,amit Eric küldött

-Mit gondolsz mi áll benne?-kérdezte Lisa.

-Mindjárt meglássuk-mondtam és kibontotam. Ez áltt benne:

Lena tudod mikor a korházban voltunk rájöttem arra hogy mi nem vagyunk jók szeretöknek,csak barátoknak. És arra hogy te Davehoz ilesz igazából,maradjunk csak barátok.

Ui: Ne feled én mindig a barátod maradok.

                                                                                                                      xX Eric Xx

Örülök hogy ez is tisztázódott. Sokkal nyugodtabb lesz ezentúl az életem,legalábbis remélem.

-Az elejétől fogva tudtam-mondta Brook egy önelégült mosollyal.

-Mit is?-kérdeztük egyszerre Lisával.

-Azt hogy ti összeilletek Daveval-mondta egy mosollyal.

-Hát igazad lett-mondtam.

-Jaj lányok!! most jut eszembe hogy nincs mit felvennem estére!!-mondta Brook totál kétségbe esetten.

-Elkisérünk vásárólni-mondtuk egyszerre Lisával.

-Köszönöm! akkor induljunk-mondta és felpattant az ágyról.

-Oké-mondta Lisa,és elindultunk le.

-Elmentünk vásárolni-mondta Lisa,mire a fiúk csak egy halk ,,oké,,-val válaszoltak.

*Plázába*

Bementünk az egyik boltba. ott felpróbált néhányat Brook de egyik sem tetszet neki,vagy nem állt jól. Miután ott végeztünk átmentünk a másik boltba, ahol már az Ő stílusához való ruhák voltak. Ott találtunk is egy szépet:

Ezt megvettük aztán mentünk haza. Hamar eljött az este Brook és Rayen elmentek, Lisa meg át ment Austinhoz. Lefordítva csak ketten voltunk az egész házban. Én fent voltam a szobámban,mivel Dave megtiltotta hogy lemenjek addig amíg nem szól.

-Lena! LE jöhetsz!-kiáltot fel Dave. Lementem és megláttam ezt:

Én szóhoz se jutottam. Hirtelen letérdelt elém Dave.  Gyűrű:

-Lena Black lennél a feleségem?-alig bírtam kimondani azt az egy apró szót.

-Igen-mondtam egy mosollyal,mire ő megcsókolt.

-El kéne fújni a gyertyákat mielőtt felgyújtjuk a házat–mondtam mosolyogva.

-Igaz-elfújtuk mind majd felmentünk,lefeküdtünk. Hiányoztak az ilyen esték,most ismét úgy éreztem hogy élek.